Részlet a Daniela hagyatéka című kötetből

"– Azt ígértem, mindenre megtanítalak – kezdte Matthew a könyvtárszobában a reggeli munkamegbeszélésüket, ahogy előző nap, a visszaúton megbeszélték.

Arcán zavar látszott amiatt, hogy Daniela gyakorlatilag megelőzte, így az első pár leckének szánt tanulságokon már nagyjából túl voltak.

– Tudsz diót törni? – kérdezte a lánytól váratlanul.

Danielának úgy tűnt, ez valami tréfa, vagy Matthew rögtönzött példabeszédre készül.

– Persze, hogy tudok.

– Tényleg tudsz diót törni?

A férfi hangja halk, kimért és kétkedő volt.

– Igen. Gyakran segítettem a nagyimnak – magyarázta a lány.

Az ajtóban megjelent Ted. Szokás szerint pontos időzítéssel hozott valamit egy tálcán. Egy papírtasak, néhány szerszám és egy vaskos deszka került az íróasztalra. Kalapács, különböző fogók, egy diótörő, végül néhány tálka.

– Akkor rajta. Óra indul.

Daniela most értette meg a feladatot. Kinyitotta a tasakot, kivette az első diót, másik kezével nyúlt a diótörőért és munkához látott. Úgy érezte gyorsan halad, de amikor a diótörő odacsípte az ujját, áttért a kalapácsra. Igyekezett nem túl nagyokat ütni, de a dióhéj így is szanaszét repült, a dióbél darabokra esett, alig tudta szétválogatni. Tudta, hogy ebben a feladatban az időnek fontos szerepe van, már szinte kapkodott. Gyorsan kipróbált egy csőfogóra emlékeztető szerszámot is, de azzal sem tűnt hatékonyabbnak a dolog és ismét odacsípte az egyik ujját. Megnézte nem serkent-e ki a vére. Kicsit megdörzsölte az ujjbegyét. Megint a kalapáccsal folytatta, most még óvatosabban, több kisebb ütés, miközben forgatta a diót, igyekezett csak megrepeszteni, de így túl nehéz volt szétfeszíteni, ha sikerült, tört a dióbél. Viszont pár perc után belejött a válogatásba. Külön tálkába szedte azokat, amik szerinte nem voltak jók. Talált pár avast, fekete belűt, aszottat, és egy nagyobb tálkába tette az összes megpucolt, jó dióbelet. Negyedóra alatt végzett. Matthew felállt a fotelből, közelebb lépett. Beletúrt az asztal közepén felhalmozott dióhéjba, kivett néhány darab dióbelet és a tálkába dobta.

– Jöhet az első lecke?

Ismét nyílt az ajtó. Egy szegényes külsejű idős, ráncos nő lépett be és egy kisebb zsákot cipelt. Félénken nézett Matthew-ra, aki bólintott. A nő közelebb lépett, helyet csinált az asztalon, gondosan lesepert, letakarított mindent és a zsákból diót borított az asztal közepére. Boszorkányos gyorsasággal, egy csőfogószerű szerszámmal mindegyiken kettőt-hármat roppantott. Mindig tőle jobbra gurultak a megroppantott diók és közben majdnem mindegyik szét is pergett. Az asztal közepe gyorsan ürült. A nő aprókat balra lépve talán egy perc alatt körbeérte az asztalt, letette a fogót, és továbbra is ugyanebben a tempóban aprókat balra lépve kapkodta fel a megrepesztett, megtörött diókat, bontotta, válogatta, a héját középre tolta. Mire ismét körbe ért, az asztal négy sarkán négy kupac megpucolt dió volt, az asztal közepén pedig csak a héja, amit egy mozdulattal a papírkosárba söpört.  Óvatosan ismét borított egy adagot a zsákból az asztal közepére. Daniela csak most figyelt fel rá, milyen trükkösen, fél kézzel borít, alkarjával billenti a zsákot és másik kézzel gátat alkot a guruló szemek előtt. Újra kezdte a bámulatos kézügyességet igénylő feladatot. Az asztal négy sarkába halmozott dió négy minőségi osztálynak felelt meg. Az egyik sarokban csak teljesen ép, egészséges fél dióbelek voltak. Mindegyiket fel lehetett volna használni egy torta díszítéséhez. Ez volt a legnagyobb kupac. A másodikba egészséges, de harmad, vagy negyed diók kerültek, míg a harmadikban voltak az olyanok, mint Daniela jó tálkájában a végeredmény és a negyedik kupac hasonlított Daniela selejt tálkájának tartalmára.  Ez a szerényen mosolygó, ráncos öreg nő tíz perc alatt egy egész zsák diót megtört, megpucolt, kiválogatott és osztályozott, majd egy szó nélkül fejet hajtott és távozott.

Matthew megfogta a lány kezét, ránézett a becsípett ujjára.

– Ha tudnál diót törni, ezzel a sérüléssel akkor is eldőlt volna a verseny.

– Nem nagy dolog, és nem tudtam, hogy verseny – kapta el a kezét Daniela.

– Az élet verseny. Húsz százalék termeléskiesés igen is nagy dolog. Az, hogy nincs első osztályú diód, húsz százalék bevétel kiesés. Lassú és rossz a módszered. Rengeteg plusz munkával, kieséssel jár.

Matthew ezután felemelte Daniela tálkáját és az asszony által megpucolt legszebb diók mellé tette.

– Ha te egy vevő lennél, és három dollárért kínálnák a piacon ezt az első osztályú diót, akkor a sajátodért mennyit lennél hajlandó fizetni?

– Két dollárt – vágta rá Daniela.

– Az a kupac a kétdolláros – mutatott a férfi a második kupacra.

– Akkor egy dollárt – sütötte le a szemét a lány.

– A harmadik kupac a piacon fél dollár. Ezt senki nem venné meg tőled. Ha ebből kellene megélned, éhen halnál. Első lecke: Soha, semmire ne mond, hogy tudod, hogyan kell csinálni, ha nem tudod annyira, hogy meg is tudnál belőle élni! Második lecke: A legegyszerűbb munkát is a legjobbaktól tanuld el!"